Gimnáziumi irodalomtanárom egyszer hosszasan, elmerengve nézett ki az ablakon óraadás közben. Harmincöt tizenévest lepett meg ez a szokatlan mozdulatlanság, s figyelemmel fogadtuk a kérdésből kiinduló fejtegetést, miszerint miért azokat a műveket tartjuk klasszikusnak, amelyeket. A tanárnő közös gondolkodásra hívta az osztályt, aminek végére valami olyasmire jutottunk, hogy
klasszikus az, ami minden korban tud szólni az emberhez,
őszintén és befogadhatóan.
Ahány ember, annyi megfogalmazás. Bennem évek múltán is él a kérdés, amit azon az órán elég hamar hátrahagytunk, hogy Shakespeare Rómeó és Júliájáról beszélgethessünk.
A szerelmespár története vitathatatlan klasszikus, örök érvényű darab. Éppen ez az örökérvényűség engedi meg, hogy a történet ne csak Rómeóval és Júliával eshessen meg, ne csak a régmúltban és ne csak Veronában – hanem lehessen akár egy múlt századi, erdélyi széki történet is.
*
2019. április 28-án telt ház előtt mutatták be Novák Tata Forrószegiek című darabját a Nemzeti Táncszínházban. Az erdélyi Széken játszódó történetet ezúttal a volt Honvéd Táncszínház egykori tagjai, a Magyar Táncművészeti Egyetem korábbi és mai tanulói, valamint Bihari János táncegyüttese együtt állították színpadra, éppen az első bemutató harmincéves évfordulóján.
Az esemény nosztalgiázással indult: Novák Tata a hatvanas években megírt Szék táncai és táncélete a 20. század első felében című szakdolgozatát mutatta be régi fényképeken és anekdotákon keresztül – az ismeretlenül érkezettek megtudhatták, mibe csöppentek, a tájékozottabbak pedig a régi mesék kulisszatitkaival gazdagodhattak.
Novák elmesélte, hogyan került a hatvanas években Szék településére, ahová mintha nem csak térben, de időben is utazni kellett volna:
ekkoriban a falu még teljességgel egy 18-19. századi település képét nyújtotta.
Mindenki népviseletben járt, nem volt villany, petróleummal világítottak a táncházban, ahol a fiatalok szabadidejüket töltötték, így őrizve meg és adva tovább egymás között a népi énekeket, táncokat.
„Boldog vagyok, hogy felgyűjthettem ezeket” – mondja Novák, miközben bemutatója során egyre több oldalról ismerhetjük meg a települést. Fotókat vetítenek, amin lányok ülnek tucatjával egy nagy szobában: várják, hogy a legények megérkezzenek, mert míg a fiúk a kocsmában hangolódtak a táncra, a lányok énekekkel, játékokkal várták párjukat. Az elsőként érkező férfiak aztán mindenkit megviccelve, nőruhába bújva jöttek, jelezvén: kezdődhet a mulatozás!